Amikor én vagyok a zöld szemű szörny

A tegnapi gonoszöregasszonyos posztom után egészen kézenfekvő volt, h az irigységről is írok.

Ez az irigységnek egy fájdalmas aspektusa, ami nekem van. (Sajnos) nem ragadok meg azon a szinten, h fújfúj, a másiknak van valamije, ami nekem nincs, és én azt akarom. Nem tőle, de h nekem is legyen. Viszont ez hozza magával azt is, h a másik, mert neki megvan ez a valamije, jobb nálam. Akár csak abban a dologban, vagy mert egészen egyszerűen jobb ember.

És ez mocsok szar érzés tud lenni. Pláne, mikor nem értem, h mivel tud többet, jobbat. Nézzük is konkrétan, h miről beszélek. Ezer meg egy éve nincsen párkapcsolatom. Volt a sok év alatt egy kapcsolatnak nevezhető kísérlet, de az is megfeneklett néhány hónap után. Szóval már ebből a távlatból nem is mindig szoktam említeni. Csak ismerkedésnél, mert ha megmondom a pontos évek számát, szívszakadva, kapát kaszát elhajigálva rohannának el a delikvensek. Mert aki ennyi ideje egyedül van = nem kell senkinek, azzal ám bizony valami naaagy gebasz van. És egyébként lehet. És az is lehet, h én is felvonnám a szemöldökömet úgy hátközépig, h hmmm. Bár amennyire szeretnék kapcsolódni, valószínűleg én adnék egy esélyt a megismerkedésnek.

Szóval a más emberek, esetemben más nők jobbságának mivolta. Van egy barátnőm pl, aki hosszú, már csak egymás mellett élős kapcsolatnak mondott búcsút tavaly. Tényleg nem volt semmi már abban a kapcsolatban, se szex, se közös program, csak közös számlák. Juhú. És ez a lány miután szakítottak, egy pár hónapig nem nagyon ment sehová, vagy ideje vagy kedve sem volt. Aztán a szakítása után már pár hónap eltelt, mikor elmentünk szórakozni. Összejött egy nála fiatalabb sráccal, hazavitte, stb, stb. Aztán találkozgattak még. Fun fact, h azon a bulin velem is ugyanez történt. Csak annyi különbséggel, h tőlem úgy köszönt el reggel a srác, h "na, puszi!" És azóta sem tudok róla semmit. 

Szemét érzés azt érezni, h bakker, 100 éve egyedül vagyok, ő most teszi ki a lábát kb, és máris akad olyan, aki NEM CSAK AZT AZ EGY ESTÉT AKARJA. Nekem meg a fszért nem???

De megyek tovább. Ugyanez a lány, társkeresős ismerkedés. (Közben a bulis bikával véget értek az egészségügyi találkozások.) Beleakadt egy, az én szememnek is tetszetős pasiba. A srác a beszélgetés során szinte "leoltotta", h nem kell ez a főnökribi mentalitás, menjünk el egy hagyományos randira, nem kell azonnal szexelni, nem felmenni akarok, ha tetszünk egymásnak, úgyis lesz még találkozó, és majd azok alkalmával szex is, ha meg nem, nem. Meg is volt a randijuk, a srácnak bejött, neki is a srác, jól érezték magukat, azóta is beszélnek és lesz következő alkalom is.

Hát kérem, így is lehet??? Jó, nem akarok álszent lenni, eddig én is el szoktam jutni. Csak aztán előjön valami zsigeri gyári hiba, és mire el merném hinni, h ez VAN, ez a férfi érdeklődik, akar, valami átfordul, és fuccs. 

Velem ilyen miért nem történik??? Vagy miért nem így történik?? Egyik oldalról örülök neki. Tényleg és nagyon, mert látom, h mit összeszenved egyébként magával, és rá is rá fér egy rendes férfi, akivel úgy minden jó. De a másik oldalon, meg irigy vagyok, mert ez nekem is qrvára hiányzik. H érdeklődjön egy férfi irántam is, h keressen, h pezsegjen a levegő, h izgalommal telve várhassam a következő találkozókat. 

Azt a könnyedséget irigylem, amivel (látszólag) kezeli ezt az ismerkedősdit. Ami nekem is megy kb 2 alkalomig, aztán elszaródik a rendszer. Jó lenne tudni, h mit tud ő, mit tudnak mást azok, akiknek ez megy. Akik olyat tudnak választani, akik akarják őket megismerni is, nem csak megkapni. Aki egy szétszexelt éjszaka után másnap a boltba menet a kezedet is szívesen megfogja. 

Tisztában vagyok vele, h a hiba az én készülékemben van, a készülék pedig javítás alatt áll. 

Bár tudnám, h mikorra gyógyul meg.