Segítő szakembernél jártam a hétvégén. Az ő, és a foglalkozás hatására - de kicsivel hamarabb is már - megfogalmazódott bennem, h mi lenne, ha szeretném ezt az élethelyzetet, amiben vagyok. Írtam már irigységről, közönyről, de pozitív érzésről azt hiszem, kevésbé.
A tegnapi gonoszöregasszonyos posztom után egészen kézenfekvő volt, h az irigységről is írok.
Anyám mondta mindig, h a barátságok könnyen véget tudnak érni, ha más élethelyzetbe kerülnek a barátok. Ezt valahogy sosem értettem igazán, mert addig voltam olyan szerencsés, h nem érintett. Hiába volt pl. férjezett vagy gyerekes barátnőm, meg tudtunk maradni barátoknak.
Azt hiszem, kb 2022 nyarán történt, h beszélgettem társkeresőről egy sráccal. Ahogy jól alakult a beszélgetés, áttértünk Messengerre is, ott folytattuk az ismerkedést, videochat is volt, (nem, nem 18-as karikás) Jó fej volt, tetszett is, ő is hasonlókat gondolt rólam, de valamiért a találkozás nem jött össze. Mivel ennek hiányában szerintem - és a...
A félreértések elkerülése végett tisztázni szeretném, h nem én vágyok ilyen gyorstalpaló, "hogyan válj köddé, mintha előtte hónapokig sem léteztél volna" kurzusokat tartani. Én jelen esetben a hímtag másik végén voltam, és mint elszenvedő írom ezeket a sorokat.
Gondoltam, h írok pár sort arról, h miért is Nyílt seb lett a blogom címe. Talán a második cím volt, ami beugrott azután, h elkezdtem gondolkodni a blogoláson. Olyat címet szántam az oldalnak, ami kifejezi azt az állapotot, amiért és amiről írni akartam.