Amiket eddig senkinek sem mertem bevallani - és továbbra sem tervezem
Azért jöttem, h ne emésszen tovább, ami bennem van. Ezért kevéssé fogom nézni a másik oldalt. Hogy úgy adjam ki / át, ahogy VAN. Itt most nekem fröcsögök a világra. Ha épp rád is ment...töröld le és menj tovább. Vagy maradj.
2023.03.04. - akkor tárjuk fel azt a sebet
Az oldal még "under construction", hogy szépen magyarul fejezzem ki magam, de akartam egy elsőt írni már, mert kikívánkozik.
Furcsa itt lenni és megosztani olyanokat, amiket még a legközelebb állóknak sem merek vagy mernék, mert állati bántó lehetne. Nem is tudom, h hogy fog menni inkognitóban maradni, h könnyítsek a lelkemen, és mégis kiírni mindent, ami bent már nem fér, és csak rontja a levegőt. Nyilván nem lesz más, nem változik meg, h leírom, de talán strukturáltabb és átgondoltabb lehet a katyvaszkám. És nekem ez most a fontos.
Igazából egy nyilvános felületet választottam arra, h elmondjam, amit nem akarok elmondani. Okos. Hát na.
Azzal is barátkozom még, h ez a hely az én gyerekem úgymond, h ezt nekem alkotom. Azért is írtam, h nekem fröcsögök és nem akarok a másik oldallal foglalkozni. Minden a mással való viszonyában kap egy értéket, a kedvenc mondásom is erről szól: "minden viszonyítás kérdése" Biztosan van olyan, és tudom is, hogy "de másnak ennyivel és annyival rosszabb és nehezebb, ésdemégis kibírja és stb"... Tuti. De ez itt nekem van, én szenvedek itt vagy örömködöm.
Miután hangosan megmagyarázkodtam magamnak, h miért van létjogosultsága az irományaimnak, és a gondolataimnak, amikből fakadnak, kezdem is.
Rólam
Kezdő vagyok a blogolás világában. Nem feltétlenül olvasmányos szeretnék lenni, hanem őszinte. Nem tudom, mennyire fog menni, mivel ezek nekem sem könnyű kérdések, történések. Lesznek azért könnyebbek is, de mind-mind olyan, ami érint, megérint, megsirat vagy megfájdít. Vagy csak wtf.
*a képet Vágvölgyi Noémi művésznő tollától kölcsönzöm
Kapcsolatfelvétel
-